További infó ITT!

  AMD

Céglogó:


Chiplogó(k):

  Válassz a fenti listából!

Jelmagyarázat a hírekhez: P - Processzorhírek, E - Egyéb, a gyártóval kapcsolatos hírek,
C - Cikkek, T - Tesztek


Az AMD története: Sanders és a kezdetek (A cikk a HWSW oldaláról való)

Az Advanced Micro Devices története elválaszthatatlan a cég alapítása óta azt vezérigazgatóként irányító Jerry Sanders figurájától. A jóképu, mindig a legújabb divat szerint öltözködo Sanders fiatal korában színésznek készült, ám színészi ambícióit derékba törte egy utcai verekedés. Az illinois-i egyetemre járt, amikor egy futballmérkozés után egy bandányi keményfiú nekiesett és eltörte az állkapcsát, néhány bordáját és betörte a koponyáját, majd összevagdosta az arcát egy konzervnyitóval, hogy aztán egy kukába gyömöszölje. Egy barátja vitte kórházba. Sanders elmondása szerint még papot is hívtak hozzá, aki feladta az utolsó kenetet.


Courtesy of Jeffrey L. Rodengen, author and Write Stuff Enterprises, Inc., publisher of The Spirit of AMD .

Sanders azonban felépült, ám be kellett látnia, hogy új arcberendezése nem teszi alkalmassá ot a showbusinessben való szereplésre. Ezért úgy döntött, hogy az illinois-i egyetemen szerzett elektromérnöki végzettségét kamatoztatja: a Douglas Aircraft Companyhoz csatlakozott, ahol légkondicionáló rendszereket tervezett. Hamarosan ráébredt azonban arra, hogy az elektronikai iparban sokkal több pénzt tud keresni, ha értékesítéssel foglalkozik. Így 1959-ben csatlakozott a Motorolához mint értékesítési menedzser. A cég szülovárosába, Chicagóba küldte, ahol vélhetoen kituno munkát végezhetett, mert már a következo évben a legjobban teljesíto értékesítési menedzsernek választották. Ez az elismerés keltette fel az akkor újonnan alakult Fairchild Semiconductor vezetoinek érdeklodését, akik egy meghallgatás után fel is vették a céghez. A Fairchildnál szintén látványos sikereket ért el a cég Los Angeles-i regionális irodájában, aminek köszönhetoen hamarosan a cég felsovezetoi közé emelkedett. Azonban a Fairchild szellemi légköre néhány tehetséges mérnök és vezeto számára túlzottan korlátoltnak tunt. Így történt 1968-ban, hogy két fairchildos vezeto, Robert Noyce és Gordon Moore elhagyta a céget, majd megalapította az Intel Corporationt. Az üresen maradt vezetoi posztot pedig C. Lester Hogan, a Motorola keménykezu fonöke vette át. Hogan elso lépése az volt, hogy a Fairchild vezetoit kirúgja, és oket saját klientúrájával helyettesítse. Mindössze egyetlen régi csont maradt a cégnél, Jerry Sanders értékesítési igazgató. Ugyanakkor azt o is tudta, hogy Hogan vezetése alatt nem sok jóval kecsegtet számára a jövo a Fairchildnál. Néhány hét múlva, amint az várható volt, Hogan közölte is vele, hogy a továbbiakban nem tart igényt a szolgálataira. Számos társával ellentétben Sanders a körülményekhez képest kedvezo feltételekkel vált meg a cégtol: végkielégítésként megkapta egyéves fizetését, 45 000 dollárt, melyre -- noha feltehetoen ezt akkor még nem sejtette -- új vállalata megalapításának kínkeserves idoszakában késobb nagy szüksége volt.Alig vált meg kényszeruen a cégtol, máris jó néhány korábbi kollégája kereste meg azzal, hogy ha esetleg úgy gondolná, érdemes egy integrált áramköröket gyártó önálló vállalkozást elindítani, szívesen csatlakoznának hozzá, mert a Fairchildnál uralkodó légkörhöz nekik sem fulik a foguk. Sanders nem is teketóriázott sokáig, John Carey-vel, korábbi cége digitális integrált áramkörökre specializálódott szakemberével együtt bevette magát egy malibui nyaralóba, ahol rövid ido alatt összeállítottak egy üzleti tervet. A névválasztással nem volt szerencséjük: az elso és leginkább favorizált változat, a Sanders Associates már foglalt volt, csakúgy, mint a listán szereplo további tucatnyi név. Végül az elso elfogadható, a listán 17. helyen szereplo elnevezésre esett a választás: Advanced Micro Devices. A céget nyolc korábbi Fairchild-alkalmazott alapította meg 1969. május 1-jén: Jerry Sanders, John Carey, Sven Simonsen, Ed Turney, Jack Gifford, Frank Botte, Jim Giles és Larry Stenger.


Az AMD alapítói, Sanders balról a negyedik
(Courtesy of Jeffrey L. Rodengen, author and Write Stuff Enterprises, Inc., publisher of The Spirit of AMD )

Az induláshoz elengedhetetlen toke felhajtása nem volt egyszeru feladat. Sanders elso útja a Carey-vel összeállított tervezettel a kezében Arthur Rockhoz vezetett, ahhoz a befektetohöz, aki egy évvel korábban egyetlen délután alatt 2,3 millió dollárt teremtett elo az Intel alapítói számára. Rock szerint azonban az AMD elkésett, aligha van létjogosultsága még egy félvezetogyártó vállalatnak a piacon. S hogy Sanders kedvét végleg elvegye a vállalatalapítástól, hozzátette: eddig kizárólag olyan cégekkel vesztett pénzt, amelyeket marketingesek irányítottak. A Rocknál tett látogatás rossz ómennek bizonyult: megszámlálhatatlan további megbeszélés múlt el eredménytelenül. Sandersnek végül percre pontosan a kituzött határidore sikerült megszereznie az alapításhoz szükséges 1,5 millió dollárt, többek között az Intelt alapító Robert Noyce közremuködésének köszönhetoen. A cég 1969 szeptemberében költözött be Sunnyvale-ben a Thomson Place 901-es szám alá. Az 550 000 dolláros beruházással felépített létesítmény maga volt az AMD. Itt volt megtalálható a fab, a címkézo és tokozó üzem, a szállítási, értékesítési osztály és a központ. Két hónappal az épület birtokba vétele után a cég el is készült elso termékével, az Am9300-zal, amely egy négybites MSI* eltolóregiszter volt. Akkoriban a "fab" 50 mm-es átméroju waferekkel dolgozott 7 mikronos gyártástechnológiával, és a lelkes munkatársaknak köszönhetoen már e korai idoszakban sikerült elérni az abban az idoben kifejezetten jónak számító 40%-os ostyánkénti hozamot. 1969 végén az akkoriban a cég könyveloi feladatait is ellátó Richard Previte pénzügyi vezérigazgatónak aligha égett a kezére a munka: a mindössze 25 fot foglalkoztató AMD e csonka elso évben semmilyen forgalmat nem bonyolított le és így zéró nyereséget realizált.

* M edium S cale I ntegration -- közepes integráltsági fokú áramkör, amely általánosságban körülbelül 10 000 alkatrészfunkciót foglal magában

Az újonc AMD-nek a kezdetekben számos nehézséggel kellett megküzdenie, hiszen ebben az idoszakban gomba módra szaporodtak a különféle elektronikai alkatrészeket gyártó, vagy legalábbis papíron kínáló vállalatok, melyek többsége többnyire néhány hónapon belül csodbe is ment. Az AMD-nek rövid idon belül ki kellett dolgoznia egy, a cég fennmaradását garantáló üzleti stratégiát. Sanders világosan látta, hogy cége saját termékek fejlesztésével aligha maradhat életben hosszú ideig, hiszen azon túlmenoen, hogy természetesen az ilyen termékek eloállítása és tesztelése hosszú idot vesz igénybe, az újonc cégnek leendo vásárlóit is meg kellene gyoznie arról, hogy érdemes áttérniük egy olyan teljesen új termékvonalra, melynek iparági elfogadottsága kétséges, és az sem garantálható, hogy a gyártó képes nagy mennyiségben eloállítani azt.


A cég korabeli központi épülete Sunnyvale-ben: a Thomson Place 901.
(Courtesy of Jeffrey L. Rodengen, author and Write Stuff Enterprises, Inc., publisher of The Spirit of AMD )

Minthogy ebben az idoszakban, a félvezetogyártás hajnalán még meglehetosen szabályozatlan volt a különféle áramkörökhöz kötheto szabadalmak védelme, Sanders gondolt egy merészet, és úgy döntött, a Fairchild, a Texas Instruments és a National Semiconductor által gyártott már bejáratott alkatrészekkel fognak eloször megjelenni a piacon nemes egyszeruséggel lemásolva azokat. E stratégia egyik legfobb motorja Sven Simonsen, a dán származású tervezomérnök volt, aki a Fairchildnál az MSI csoport vezetojeként többtucatnyi áramkört tervezett. Részben annak, hogy ezek az IC-k még csupán több száz, esetleg egy-kétezer tranzisztorból épültek fel, részben pedig Simonsen tehetségének köszönhetoen rajzok nélkül újratervezhetoek voltak az alkatrészek. Ráadásul, minthogy valóban újratervezésrol volt szó, a mérnököknek lehetoségük volt arra, hogy kijavítsák az alkatrészek esetleges hibáit, vagy éppen fejlesszenek itt-ott egyes paramétereken. Ez utóbbi esetében ugyan kordában kellett tartani túlzott ambícióikat, hiszen a lemásolt áramköröknek tukompatibilisnak kellett maradnia az eredeti alkatrészekkel, de éppen elég volt, ha mondjuk 30%-kal gyorsabbak voltak azoknál. Sandersék ugyanakkor azt is tudták, hogy nem elegendo csupán egyetlen népszeru chipet lemásolni, mert az eredetit eloállító cég ilyen esetekben mindig védekezhetett úgy -- ahogy például az Intel is alkalmazta ezt a taktikát az AMD ellen évekkel késobb --, hogy attól a cégtol, amelyik a renitens második forrástól (second source) vásárolta meg az alkatrészt, megtagadta a chip muködéséhez elengedhetetlen további kiegészíto elemekhez való hozzáférést. Azaz az AMD-nek egy teljes chipkészletet kellett kínálnia ahhoz, hogy ne kelljen tartania a gyártó bosszújától. A fiatal mérnökök buzgalmát és tehetségét dicséri, hogy alig kilenc hónappal a vállalat létrehozása után 16 muködo chip szerepelt az AMD termékpalettáján. Volt az AMD induló üzleti stratégiának még egy fontos eleme, amely abban segített, hogy a cég nemcsak gyártani, hanem eladni is képes legyen a termékeit. Sanders valamilyen úton-módon rátalált egy, a korban Military Standard 883 néven ismert eloírásra, mely a hadsereg számára gyártott elektronikai alkatrészek minoségi követelményeit részletezte. Természetesen ezek esetében rigorózusabb eloírásoknak kellett megfelelni a gyártóknak, mint a civil életben. A MIL-STD-833 szerint például a félvezeto alkatrészeknek -55 és 125 Celsius között kellett muködoképesnek lennie, míg az iparban elfogadott szabvány szerint a muködési határérték 0 és 75 fok közé esett. Az AMD vadonatúj gyártósorain eloállított chipek pedig kifejezetten jó hozammal készültek és az átlagosnál jobb minoséguek voltak, így Sanders egy pillanatig sem habozott, hogy rásüsse az AMD termékvonalára a MIL-STD 833 minosítést. Ennek azon túlmenoen, hogy bizalmat ébresztett a vásárlókban, volt még egy mérhetetlen elonye: a hadseregnek három-négyszeres áron lehetett eladni ugyanazokat a termékeket, melyeket a civil vállalatok töredékáron vásároltak meg. Az AMD elso jelentos megrendelése éppen a hadseregtol származott. A légiero egy olyan radar kifejlesztésén dolgozott, melyhez az elektronikai alkatrészeket a Texas Instruments szállította. Az iparágban akkoriban legnagyobb gyártónak számító TI azonban késett egy négybites összeadó chip eloállításával, így -- mivel más forrásból nem tudta a hiányzó terméket beszerezni -- a radart tervezo és a határido közeledte miatt aggódó Westinghouse Electric úgy döntött, részben áttervezi az áramköröket és a Fairchild által gyártott hasonló chippel helyettesíti az összeadó IC-t. Ám mivel a cég még egyszer nem akart hoppon maradni, felkereste a chipet szintén forgalmazó AMD-t is, hogy bebiztosítsa magát. Sven Simonsen azonban a lehetoséget látva vakmero ajánlatot tett: nem kell újratervezni az áramköröket; ha átadják az AMD-nek a hiányzó TI-chip specifikációit, azt ok hat hét alatt elkészítik. Noha a megrendelo hitetlenkedett, az AMD mérnöki csapata megoldotta a feladatot. Így sikerült a cég történetének elso ügyletét teto alá hozni.

írta: Barna József
(c) HwSw.hu

Copyright (C) 2004-2009 - Exian | Specifications & Design Idea (C) cpu-collection.de